“Pozitív lett a tesztem, bocsi, hogy megfertőztelek!” Te hogy reagálnál, ha egy ilyen SMS-t kapnál attól, akivel a délelőttöt együtt töltötted?

Bennem egyből megállt az ütő. Délelőtt együtt edzettem egy ismerősömmel, praktikusan maszk nélkül, hogy levegőt is kapjak közben. Utána pedig segítettem neki bevásárolni, mert nem érezte jól magát. Éppen jóízűen ebédeltem a kemény edzés után, mint aki jól végezte dolgát, amikor üzenetem érkezett. Kíváncsian nyitottam meg, és mint Pavlov jó kis kutyájának, egyből összeszorult a gyomrom. Az ebédnek lőttek. 

Két éve a néhány edzésen kívül szinte sehova se megyek. Maszk nélkül pedig csak abban az egy órában vagyok, ameddig az edzés tart, illetve otthon. Ettől függetlenül azonban lehetett volna több eszem is az influenzaszezon kellős közepén, amikor nem csak az influenza terjed könnyebben, ezt magamtól is tudom.

Mi történik bennünk, ha sokkoló, ijesztő hírt kapunk? 

Amikor egy sokkoló, ijesztő hírrel szembesülünk, elindul bennünk egy feldolgozási folyamat. Ez a folyamat reakciók sorozata, aminek három fő fázisa van: 

1. A zsigeri reakció

Ez a legtrükkösebb és legkevésbé befolyásolható része a folyamatnak. Ha kaptál már igazán ijesztő hírt – és valljuk be, egy félelmetes járvány közepén a megfertőződés esélye eléggé ijesztő lehet –, akkor biztos érezted már azt is, ahogyan az egész tested sokkolódik. Az információt nem csak az agyunk dolgozza fel, hanem minden sejtünk, az egész testünk. A testünk pedig ösztönösen reagál mindenre, ami tudatos vagy akár tudattalan szinten ott van bennünk. Jobban megőrzi mindannak a lenyomatát, ami az életünkben megtörtént velünk, mint amit az agyunkban, tudatos szinten számon tudunk tartani. 

Szeretünk magunkra úgy gondolni, mintha a világ legtudatosabb, legracionálisabb lényei lennénk, de a testünk és az érzéseink ezt többször írják felül, mint ahogy mi szeretnénk. Ha valami sokszor megtörténik, abba a testünk is beletanul, és ugyanaz a reakció jelenik meg hasonló, akár kevésbé fenyegető helyzetekben is. Ezt leegyszerűsítve nevezhetjük kondicionálásnak is. Mivel az ELTE-n végeztem pszichológusként és utána évekig praktizáltam is, tudom, hogy a pszichológia is sokat foglalkozik azzal, hogy hogyan alakul ki a személyiségünk és a reakcióink. A behaviorizmus szerint főként kondicionálással. Vagyis ami megtörténik velünk, pláne gyerekkorunkban, az testi szinten bevésődik és gyakori reakcióvá válik az életünkben. Én így lettem paragép. 

Gondolj bele! Annak, hogy eleve betegen születtem egy verbálisan és fizikailag is súlyosan bántalmazó családba, vajon milyen kondicionáló hatása lehet? Állandó félelemben éltem a kemény verések miatt, közben pedig a betegségek okozta fájdalommal küzdöttem napi szinten. A testem büntetésre és fájdalomra kondicionálódott, így a legkisebb fenyegetettség előszele is durva fizikai pánikreakciót szült bennem. Ilyenkor minden izmom megfeszült, belső szerveim összeszorultak, felrántottam a vállam és összeszorult a torkom, nem kaptam levegőt. Körülbelül ebben az állapotban telt a gyerekkorom, ami után nem csoda, hogy egyre több, súlyosabbnál súlyosabb betegséget diagnosztizáltak nálam. 

Amikor pedig 16 évesen közölték velem, hogy hamarosan egy gép fog életben tartani, akkor aztán minden okom megvolt arra, hogy parázzak – ráadásul ehhez értettem a legjobban. 

A sok nehézséggel szemben a belső világomban találtam menedéket, ide húzódtam vissza, és ez segített, hogy megtaláljam a kiutat abból a pokolból, amiben voltam. Fiatal koromtól vonzódtam a meditációhoz és a jógához, olyannyira, hogy a Buddhista Főiskola jóga szakát is elvégeztem hozzá. De egy ponton túl a fizikai állapotom nem tette lehetővé, hogy a hagyományos jógaászanákat végezzem. Így befelé fordultam, és utolsó elkeseredésemben a 90-es évek elején a halálos ágyamon elkezdtem kísérletezni. Olyan könnyen elvégezhető légző- és koncentrációs gyakorlatokat és mozdulatokat kezdtem el kipróbálni, amelyek ma már az Anamé Program, a Karma Killer jógagyakorlatok alapját képezik. Ezek a gyakorlatok segítettek hozzá, hogy megtaláljam a lelki békémet és visszanyerjem az egészségemet. 

Ugyanakkor nem vagyok sem legendás mitikus alak, sem szuperhős. Tudom, hogy pont azért, mert hajlamos vagyok a félelemre és erre kondicionálódtam, ez az a terület, ahol a leginkább megfogható  vagyok a saját negatív érzelmeim számára. Ez olyan, mint a rés a pajzson, így itt kell a legjobban őrt állnom ahhoz, hogy megőrizzem azt a békét, amit a Karma Killer jóga gyakorlatainak segítségével ezidáig elértem. Ne érts félre, ma már sokkal jobb a helyzet, mint kiskoromban vagy akár pár évvel ezelőtt, hiszen a gyakorlás hatására rétegről rétegre tisztulnak ezek a negatív minták. De nálam ez az a terület, ami még kihívást okoz, amivel még foglalkoznom kell. 

Az a tapasztalatom, hogy mindenkinek van gyenge pontja, mivel emberek vagyunk és egy emberi életút nem könnyű. Te vajon mire vagy kondicionálva? Mit gondolsz, hol van a gyenge pontod? 

2. A racionális reakció 

A zsigeri reakciók után a második, ami bekapcsol, az az, hogy mik a racionális teendők. Vagyis elkezded végiggondolni, hogy mit kell tenned. Nekem is elkezdett zakatolni az agyam, hogy mi is van ilyenkor. Mi van, ha az emberrel közlik, hogy lehet, hogy elkapta azt a vírust, amitől közel két éve retteg a világ? Természetesen rendeltem egy tesztet, és nyilvánvalóan nem megyek sehova, amíg biztos nem leszek abban, hogy nem vagyok fertőzött, mert felelős vagyok mások biztonságáért.

De a racionalitás nem mindig a barátunk. Biztos tudod rólam, hogy vesetranszplantált vagyok. Írtam erről a Karma Killer című könyvemben, beszéltem róla a Karma Killer jógakurzusokon és tv-interjúkban, és itt a blogban is megemlítettem már párszor,  így ez már-már köztudott. Ez azt jelenti, hogy közel 30 éve szedek olyan vesekilökődést gátló gyógyszereket, amik az immunrendszerem működését gyengítik. Nem tudom tudtad-e, de emiatt a transzplantáltak a  világjárvány szempontjából listavezető helyen állnak a veszélyeztetettség szempontjából. Azaz én is. Ez az a pont, ahol a józan eszem és a zsigeri reakcióim egymással szövetkezve elkezdik felfesteni a számomra legnegatívabb jövőképet, és azt tanácsolják, hogy erre a rövid időre, ami még maradt, inkább ne vegyek már tartós (növényi) tejet. 

És itt jön a képbe a harmadik fázisa a reakcióknak. 

3. A tudatos reakció 

Még félelemtől megfeszült testtel, lázasan száguldó negatív gondolatok közepette is tudom, hogy több vagyok, mint egy két lábon járó stresszreakció és felelősségteljes polgár. Mi mindannyian örökkévaló szellemi lények vagyunk, szabad akarattal megáldva. Tudom, hogy teljes mértékben rajtam áll, hogy a lappangási időszak kb. hat napját hogyan fogom megélni, és mit teszek azért, hogy félelem helyett a fejlődést válasszam. Erre az egy dologra van rá hatásom. Azt ugyan nem tudom befolyásolni, hogy mi lesz a jövő, de azt tudom befolyásolni, hogy hogyan állok hozzá ehhez az egész helyzethez. 

A reakcióknak ezen a szintjén én az Anamé Életmódprogramot választom. Miért? Mert a pozitív, magas energiaszintű szokások tartást adnak és felemelik a lelkemet az ilyen félelemmel teli időszakokban is. Az is egyfajta életmód lenne, ha magamba roskadva reggeltől estig vacogó foggal vizualizálnám a sok lehetséges szenvedést, ami várhat rám, közben pedig  naponta háromszor fél órán keresztül sajnálnám magam. 

Sokan úgy tartják, hogy elég csak pozitívan gondolkozni ilyen helyzetekben, de én máshogy tapasztaltam. Én úgy látom, hogy önmagában a pozitív gondolkodás nem segít, ha nem támasztom alá gyakorlati teendőkkel, mert akkor a gondolataim hajlamosak visszacsúszni a jól bejáratott, kondicionált kerékvágásba. Azaz para van! Persze lehet, hogy te Jedi módjára 100%-ban uralod a gondolataidat, és csak és kizárólag arra gondolsz, amire szeretnél. Ebben az esetben jó neked! Én azonban azt vettem észre, hogy számomra nagyon fontosak az olyan gyakorlati módszerek, mint a meditáció vagy a Karma Killer jóga csakragyakorlatai.

Hogyan tudod átfordítani a félelmet magadban az Anamé Program meditáció gyakorlatával? 

A nézőpontváltás nekem nem megy fejben, agyalással. Én ehhez az Anamé Program meditáció gyakorlatát használom, amit lejjebb megtalálsz. Nyilván ezt nem a zsigeri reakció szintjén fogod fontolóra venni, hanem akkor, amikor már túlléptél az első sokkhatáson, és a megoldást kezded keresni tudatos szinten, miután a racionális teendőkkel is végeztél. 

A helyzet adta magát, így választottam három témát, amiben úgy éreztem, érdemes változtatni a nézőpontomon, hogy ne a szenvedést, a félelmet erősítsem magamban, hanem még ebben a szituációban is megtaláljam a fejlődés lehetőségét, ezen keresztül pedig újrakondicionáljam magamat. Az Anamé Program meditáció gyakorlatát  azzal a szándékkal végeztem, hogy ezt a három érzést erősítsem magamban, a mantrákat is ehhez a három témához igazítottam. És ha nekem segít, akkor valószínűleg neked is fog. Nézzük! 

Bosszúság helyett hála 

Nekem a nehéz életút kiváló eszköz volt arra, hogy megtanuljak befelé figyelni. Megtanultam azt is, hogy az előrelépés a szellemi úton nem úgy következik be, hogy az ember csettint egyet és megrendeli az univerzumtól, hanem úgy, hogy kitartóan megdolgozik érte. Azt is megtanultam, hogy a szellemi fejlődés nem engedi meg azt, hogy szőnyeg alá söpörjük a problémáinkat. Nekem a félelem egy ilyen probléma, ezt nem tudom és nem is akarom a szőnyeg alá söpörni. Szeretnék a mesterévé válni ahelyett, hogy egész életemben menekülök előle. Ez a helyzet egy óriási lehetőség arra, hogy felmérjem, hogy hogyan is állok a félelemmel. Ehhez a megmérettetéshez pedig kellenek az ilyen nehéz helyzetek, mert elméletben mindenki szakértő, de csak élesben, a gyakorlatban derül ki, hogy mi is az igazság valójában. Hálás vagyok a szembenézés lehetőségéért. Hálás vagyok a megmérettetésért és a lehetőségért, hogy meghaladhatom a félelmet. 

Ha ezt olvasod, akkor biztos vagyok benne, hogy te is beavatott vagy. Olyan beavatott, aki elfelejtette, hogy mi is a lényege az életnek. Olyan beavatott, aki egy pillanatra beleszunyókált az anyagi világ bűvöletébe és abban a pillanatban elkapta a félelem és a vágy, az a káprázat, ami ideláncol minket. Valahányszor végletes helyzettel nézünk szembe, lehetőségünk van arra, hogy felébredjünk a  káprázatból, az anyagi világ álmából. Lehetőségünk van arra, hogy magunkhoz térjünk igazi isteni valónkban, hogy valódi képességeink szerint hatékonyan tudjuk szolgálni ezt a bolygót, és felszabadult örömmel éljük az életünket. Keresd a nehéz, félelmetes helyzetekben is a hálaadás és a fejlődés lehetőségét – ez segít abban, hogy te is felébredj. Én az élet többi területén már ébren vagyok, de a félelem néha még bealtat. Hálás vagyok ezért a lehetőségért, amit ez a helyzet hozott a számomra, mert így felébredhetek.

 Énközpontúság helyett szeretet és együttérzés

Az ego mindig személyeskedik és drámázik. Ehhez képest a személytelenség és a másokra fordított jószándékú figyelem olyan érzés, mint egy lázas betegnek a hűvös borogatás.

Eltölthetem ezt az időszakot azzal, hogy saját magamat állítom a középpontba és egyre mélyebbre ásom magam a személyes drámámban, de ehelyett tehetek másokért is. Lehet, hogy most elzártan, karanténban vagyok, de a falak nem tudnak meggátolni minket a kapcsolódásban. A meditáció és az imádság túllép a falakon, és eljut azokhoz, akiknek szüksége van rá. Félhetek attól, hogy elkapom a fertőzést, vagy lehetek dühös arra, aki talán megfertőzött – de ez tévút. Ez csak egyre jobban belehajszolna az elkülönültség fájdalmába. A kiút az ellenkező irányban van. A düh helyett együtt is érezhetek a barátommal és mindazokkal, akik betegek lettek. 

Számomra pedig az is csoda, hogy jelenleg élek, hiszen olyan súlyos betegségekből épültem fel teljesen és tökéletesen, amelyek gyógyíthatatlanok voltak. Ezért úgy érzem, hogy az életem már így is egy ajándék. Az a feltett szándékom, hogy ezt az ajándékot arra használjam, hogy egész életemben minden pillanatban a szeretetet és a fejlődést választom. Ahelyett, hogy azon siránkoznék, hogy mi lesz velem, inkább megnyitom a szívem azokra, akik szenvednek és imádkozom értük. Nagy szüksége van a világunknak az együttérzésre, a szeretetre, és arra, hogy csökkenjen a szenvedés. 

Kontroll helyett odaadás

Ha te sem ideális körülmények között nőttél fel, akkor lehet, hogy nem gondolsz jó szívvel arra, hogy “legyen meg az Isten akarata”. Sokszor nem is vesszük észre, hogy az Isten-képünk a szüleink képére hasonlít. Bizony a nagy szakállú Isten-kép, ami bennünk él a sok szabállyal, amit be kell tartani, nem feltétlenül az Isten, hanem lehet, hogy összekapcsolódott bennünk azzal, ahogy apukánk és anyukánk nevelt minket. Na és lehet, hogy az sem véletlen, hogy amikor azt hallom, “Isten gyermeke” vagyok, akkor a hideg is kiráz. Mert elég volt nekem az a gyerekkor, amit átéltem. Boldogan kihagynám, hogy újra kiszolgáltatott legyek és valaki hatalmaskodjon felettem. Én személy szerint úgy örülök felnőttkorom minden pillanatának, mint majom a farkának. :) 

A képlet tehát egyszerű: ha a szüleink nem voltak mindig jóindulatúak az irányunkban, akkor az Istenről sem fogunk tudni jó szándékot feltételezni, és pláne nem fogjuk tudni rábízni magunkat. 

Az igazi szellemi út nem az önbecsapásról szól, nem lehet csak úgy a szőnyeg alá söpörni a dolgokat. De nem is arról, hogy pillanatok alatt bevonzzuk az életünkbe, ami csak az eszünkbe jut, mert a vonzás törvénye csak nekünk engedelmeskedik, és az egész univerzum kényünk-kedvünk szerint alakul. Ezt egyébként a pszichológiában mágikus gondolkodásnak hívják, és bizony, eltaláltad, ez leginkább a kisgyermekkorra jellemző. Persze kaphatunk dührohamot és hisztizhetünk is, ha valami nem úgy alakul, ahogy szeretnénk, de ettől még nem fog megváltozni. 

Szellemileg felnőtté válni ettől többet jelent. Lássuk be: a tapasztalat nem az, hogy minden az ölünkbe hullik, amit csak kigondolunk. Az igazi teremtés lényege szerintem nem ez. 

Én inkább az alázatot választom. Elfogadom, hogy a helyzetet nem tudom kontrollálni, nem tudok elmenekülni belőle. Az történik, ami történik, és rajtam áll, hogy mit kezdek vele. Ilyenkor én mindig leülök meditálni. A meditáció 14 éves korom óta része a mindennapjaimnak és támaszt ad. Elfogadom, hogy félek és csak figyelem a félelmet, ami megjelent bennem, hogy milyen érzés. Olyan, mintha ellenállnék. Ellenállnék Isten akaratának, és annak, hogy rábízzam magam. Olyan, mintha a félelem lenne az egyetlen lehetőségem a kontrollra. 

A félelem egy régi gyerekkori túlélő mechanizmusom, mert akkor nem volt semmilyen más lehetőségem, hogy ellenálljak, és mivel nagyon mélyen berögzült, azóta is ezt használom ösztönösen. 

Megengedni, hogy meglegyen az Isten akarata számomra olyan, mint a halál. Elengedni egy régi túlélő mechanizmust valóban a halállal egyenértékű, hiszen az valaha a túlélésünket jelentette. Még akkor is, ha nem volt túl hatékony. Kisgyerekként az, hogy nem mertem átadni magam a másik akaratának, abban nyilvánult meg, hogy megfeszítettem a testem, behúztam a nyakam, összegörnyedtem - ezzel valamelyest megvédtem a testemet. Itt és most, meditációs ülésben azonban már nem tűnik megfelelő védelemnek a saját jövőm ellen. Sem a betegség ellen.

Először a gyerekkori emlékek árasztanak el, de tudom, hogy nem adhatom fel, mert amikor egy energiablokk oldódik, mindig nagyobbnak mutatja magát. Mielőtt végleg kitisztul, mindig fenyegetőbbnek tűnik. Így összeszedem a bátorságom és odaadom magam. Elengedem a kontrollt, és ezzel együtt a testem feszítettségét, a régi kondicionáltságot és a félelmet is. A halálhoz hasonlít, de tulajdonképpen inkább újjászületés. “Legyen meg az Isten akarata!” - mondom ki hangosan, és végtelen nyugalom tölt el. Igazi biztonság. Nem gondolatokkal megtámogatott, fejben előállított látszat-nyugalom, hanem annak az érzése, hogy része vagyok valami nagyobbnak, és ez a nagyobb az én részem is egyben. Úgy múlik el minden félelmem, mintha nem is érteném, hogy ez a helyzet miért volt fenyegető.

Szeretném, hogy te is félelem nélkül élj! Az Anamé Program meditáció gyakorlata segíthet abban, hogy nyugalomra találj életed félelmetesnek tűnő időszakaiban. Nincs más dolgod, mint hogy választasz egy pozitív, jelen idejű, rád vonatkozó mantrát és lélegzel!

Én a meditáció mellett személyre szabott csakragyakorlatokat is végzek, amik a csakrák tisztításán és energetizálásán keresztül egyensúlyozzák ki a csakrák működését. A Karma Killer jóga egyedülálló, teljesen új megközelítése a jógának. Egyetlen olyan tradicionális jógairányzathoz sem tartozik, mint a Hatha jóga vagy a Kundalíni jóga. 

Elsőre talán furcsának tűnhetnek a gyakorlatok, főleg ha ezidáig csak tradicionális jógairányzatokkal találkoztál. A Karma Killer jóga gyakorlatai ugyanakkor egyszerűek, bárki könnyen elvégezheti őket kortól és fizikai állapottól függetlenül, akár kezdők is. A jógalégzés, a koncentráció, valamint az egyszerű mozdulatok együttese hatékonyan oldja ki a csakrák szintjén az elakadásokat és a negatív mintákat. Fontos viszont tudnod, hogy a gyakorlatok sosem a csakrák megnyitását, hanem a csakrák tiszítását célozzák. 

A félelem a gyökércsakra területéhez tartozik a jóga szakirodalma alapján. Így ha úgy érzed, hogy az ingyenesen elérhető meditáció gyakorlatnál többet szeretnél, mélyebbre mennél, akkor próbáld ki a gyökércsakrát célzó jógaórák valamelyikét, vagy támogasd meg a meditációt a gyökércsakra meditációs hanganyagával, esetleg próbáld ki a gyökércsakrára hangolt csakratisztító és -töltő karkötőket. 

A pesti vagy a budai jógastúdióban személyes órákon tudsz részt venni, illetve skype-on is kapcsolódhatsz velünk az Anamé Program órarendjén keresztül, a Karma Killer jóga oldalon pedig megtalálod az összes online jógakurzust. Ha belevesznél a rengeteg lehetőségbe, akkor javaslom, hogy elsőként egy ingyenes konzultációra jelentkezz, ahol oktatóink segítenek neked eligazodni.

Köszönöm szépen, hogy velem tartottál! Nagyon kíváncsi lennék a te félelemmel kapcsolatos tapasztalataidra, és arra is, hogy szeretnéd-e, hogy a félelmet leküzdő Anamé Életmódprogram többi gyakorlatát is megosszam veled. Írd meg nekem kérlek kommentben. 

Sajnos ez egy olyan téma, ami sok embernek aktuális lehet, mert ennek az időszaknak még nincs vége. Azonban abban is biztos vagyok, hogy a félelem fölé emelkedés a világjárvány elmúltával sem fog kimenni a divatból.

Ha tetszett ez a blogbejegyzés, akkor kérlek, oszd meg a közösségi médiában a facebook ikonra kattintva. Ha szeretnél még több tartalmat, akkor kövess az Instagramon @aname_lifestyle.  

Szeretettel ölellek, 

Balázs Valéria Anamé