Az Anamé Életmódprogram és a Karma Killer jógagyakorlatok célja, hogy itt és most ebben a fizikai testben és ebben az életben visszataláljunk önmagunkhoz és felszabadult örömben élhessük a életünket. Jól hangzik, ugye? 

Akár ezeket a módszereket, akár más módszert választasz a fejlődéshez, ha a módszer hatékony, akkor az ellenállás is felüti a fejét. Ilyenkor a leglogikusabbnak tűnő magyarázatokat és indokokat találjuk meg, és természetesen beadjuk a derekunkat vagy akár végleg abba is hagyjuk, amibe belekezdtünk. 

Számomra fontos az ellenállás témája, és azért térek rá vissza, mert úgy érzem, hogy ez az, ami elválaszt minket egymástól - ezt pedig a világért sem szeretném, hiszen ti álltok hozzám a világon a legközelebb. Úgy érzem, nem kommunikáltam megfelelően, és sok mindent nem hangsúlyoztam eléggé ezzel a témával kapcsolatban. Bár beszéltem erről a kurzusokon, és a könyvemben is írtam erről, de mégsem jött át az, amit valójában szerettem volna átadni. Sosem biztatnálak benneteket arra, hogy egy tündérmesében higgyetek, ahol én varázslatos módon egy szempillantás alatt meggyógyultam. 

Ahhoz, hogy valós eredményeket érjünk el, szükséges szembenéznünk az anyag és a test működésének törvényszerűségeivel és ez sok esetben nem könnyű, sőt nagyon is fájdalmas. Szembe kell nézni a lélek és a tudat ellenállásával is, mert nem egyszerű kitartani és folytatni a nehézségek ellenére is azt, amit elkezdtünk. 

Ezért most szeretném megmutatni nektek a valóságot, nagyobb hangsúlyt helyezve a kihívásokra és a nehézségekre, amin nekem is ugyanúgy keresztül kellett mennem. Ugyanis ha a valóságban meg akarjuk valósítani ezt a magasabb szellemiséget és egy magasabb energiaszintre akarjuk emelni a testünket és az életünket, az sohasem lesz könnyű. Az igazi szellemi út nem könnyű. Az csak egy illúzió, ha valaki azt gondolta, hogy nekem könnyebb, mint másnak. 

Miért gondolom, hogy elválaszt minket, ha nem beszélek a nehézségekről vagy éppen nem adok nekik kellően nagy hangsúlyt? 

Azért, mert akkor belőlem is csak egy mesebeli alak válik. Egy mesebeli alakhoz pedig nem lehet jól kapcsolódni, és számomra ez jelenti a legnagyobb problémát, mivel én nagyon szeretnék kapcsolódni veletek. Soha egy pillanatig sem gondoltam, hogy fölöttetek állnék, mindig mellettetek szeretnék állni. Része szeretnék lenni az életeteknek és annak a közösségnek, ami az Anamé Életmód köré formálódott és növekszik napról napra, amiért nagyon hálás vagyok. 

Semmit nem tudok elképzelni, ami jobban elválasztana minket, mint az a gondolat, hogy vagyunk mi, hétköznapi emberek, akiknek nehéz a fejlődés útja, és bezzeg van Anamé, akinek könnyű, ezért ő meg tudta csinálni, mi meg nem tudjuk. Valahányszor ilyen szerepbe helyeztek engem, eltávolítotok magatoktól. Én nem emeltem magam ebbe a kiválasztott szerepbe, soha egyik könyvemben vagy kurzuson, előadáson sem beszéltem ilyen formában magamról, csakis az egységről és a szeretetről. Az egységnek pedig ellentmond az, hogy ha van egy tanító és van egy tanítvány, mivel ez mindig fájdalmas különállást szül. Onnantól kezdve a helyzet hamis, mert van egy ember, aki tudja, a tanító, és van egy másik ember, aki nem tudja, a tanítvány. Ez a különállás a kettősség receptje, és nem az egységé, amiről én beszélek. 

Ezért arra kérlek benneteket, hogy soha ne helyezzetek senkit magatok fölé, ne tegyetek mást szakértővé, aki jobban tudja majd nálatok, hanem sokkal inkább belül keressétek a válaszokat a szellemi úton. Én személy szerint soha nem éreztem magaménak a tanító és a tanítvány kapcsolatot, mert ahogy írtam, az arra szolgál, hogy két embert elválasszon egymástól. 

Csak akkor fogadjátok el azt, amit hallotok tőlem, ha rezonál azzal, amit belül igaznak véltek. Ilyenkor tudunk kapcsolódni szívtől szívig és ez számomra nagy boldogság. Az az egység lényege számomra, amikor ez meg tud történni. 

Buddha története

Szeretném megosztani veletek Buddha történetét, amit lehet, hogy néhányan már ismertek is. Buddha elérte a megvilágosodást emberi testben és ezután elkezdett tanítani. Megjövendölte, hogy a halála után néhány évvel semmi sem marad majd a tanításaiból, félre fogják érteni.

Vajon miért mondta ezt?

Valószínűleg egy magasabb nézőpontból rálátott arra, hogy, hogy a fejlődés útja nehéz, ahol az emberek az ellenállás miatt mindenféle trükköt be fognak vetni, hogy távol tartsák magukat az igazi fejlődéstől. Ezek nem tudatos döntések, hanem az elme trükkjei, amikor ilyeneket gondolunk magunkban:

1. Buddha a csodabogár 

“Buddhának sikerült, de én csak egy átlagember vagyok. Ezért nem is igazán érdemes törnöm magam, úgyis itt ez a “csodabogár”, aki megvilágosodott, majd maximum néha meghallgatom, mit mond ez a különös figura, mintha egy érdekes történetet hallgatnék. Próbálkozni azonban nem fogok, hogy változtassak. Nincs értelme, hiszen én csak egy ember vagyok a sok közül.”

2. Buddha az Istenség

“Csodálom azért, amit tud és azért, amit elért. Én meg élem továbbra is a megszokott életemet anélkül, hogy bármin is változtatnék. Nagyrabecsülésemet fejezem ki iránta, imádkozom hozzá és segítséget kérek tőle, amikor bajban vagyok, és oltalmat remélek tőle a nehézségekben.”

Ez utóbbit hívják vallásnak. 

Buddha tanítása azonban szöges ellentétben volt ezzel a két hozzáállással. Ő arról beszélt, hogy a megvilágosodás igenis elérhető, hogy lehetséges az emberi energiaszint meghaladása. Ha azonban valaki ragaszkodik az emberi energiaszinthez, és érdeklődve vagy vallásos áhítattal tekint arra, aki elérte a magasabb energiaszintet, az elválasztja magát a szellemi fejlődéstől. Buddha üzenete az volt, hogy tegyél meg mindent minden pillanatban azért, hogy elérd azt a magasabb energiaszintet és megvilágosodást, amit ő megmutatott, és amit lehetséges emberként elérni. Ne szemlélődő kívülálló legyél, hanem aktív cselekvő, aki végigmegy ezen az úton! 

Buddha tisztában volt azzal, hogy ha valaki eléri a magasabb energiaszintet és ezt kisugározva éli az életét, az meghívás a fejlődésre. Azt üzeni másoknak, hogy érd el te is! Ugyanakkor azt is tudta, hogy miképpen működik az ellenállás, amikor is egyszerűbb meghazudtolni, mintsem elfogadni ezt a meghívást. Kényelmesebb, ha felnézünk rá, tiszteljük azért, amit elért, vallást csinálunk belőle ahelyett, hogy mi is végig járnánk azt az utat, amit ő. 

Félreértés ne essék, nem akarom magamat Buddhához hasonlítani, viszont nem tagadhatom, hogy közel áll hozzám az, amit képvisel itt a világban. Az én életem és az az út, amit bejártam, engem arra tanított meg, hogy a gyakorláson és a kitartáson keresztül a magasabb energiszint elérhető. De tudd, hogy én nem vagyok különlegesebb, mint te. Együtt járunk ezen az úton. 

De honnan tudjuk megállapítani, hogy valóban a szellemi úton járunk vagy éppen letértünk róla és extra köröket futunk? 

5 biztos jel, ami megmutatja, hogy a valódi szellemi úton jársz 

1. Amikor Te vagy a saját életed szakértője 

Tudod, hogy te vagy a saját életed szakértője, aki képes felfedezni azokat a belső kincseket, amiknek birtokában vagy. Ha folyamatosan arra törekszel, hogy minden érzésedet, gondolatodat a szeretet hassa át, ez egy olyan iránytű a számodra, ami segít abban, hogy a saját belső világod felfedezése mellett meg tudjon nyílni a szíved valami nagyobbra, egy magasabb energiaszintre. Minden vallás és szellemi tanítás lényege ez.  

2. Amikor nincs különállás. Egyek vagyunk. 

Érzed, hogy nincs különállás, ezért nincs külső tanító sem, aki bölcsebb lenne, mint te. Ilyenkor egyetlen módja van a kapcsolódásnak a szellemi úton járók között, ez pedig az, hogy az, amit a másik mond, az rezonál-e a szíved igazságára. Amikor azt érzed, hogy igen, akkor van helye a kapcsolódásnak, jól esik befogadni azt, amit a másik közvetít. Ez ilyenkor mindig az egység szellemében történik, és nem úgy, hogy a másik tudja, te pedig nem, a másik képes rá, te pedig nem, vagy hogy a másik elérte, neked pedig erre nincs lehetőséged. Ez mind hamis. 

3. Amikor szabad vagy és felelősséget vállalsz

Ha azt veszed észre, hogy valaki a legapróbb részletekig megszabja azt, hogy hogyan éld az életedet és ezen felül még félelemkeltésen keresztül manipulál téged, gyűlöletet kelt és mások ellen fordít, hogy azt tedd, amit parancsol neked, az számodra nem vonzó. Érzed belül, hogy ez így nem jó neked. 

A félelem és a gyűlölet nagy erőt képvisel, és sok embert képes manipulálni. Én azt gondolom, hogy szellemi úton járni együtt, közösen, felelősséggel és szabadon csak olyan emberek tudnak, akik felelősséget vállalnak a tetteikért, a döntéseikért, az érzéseikért, a gondolataikért és a világképükért, és azért, hogy a szeretet szinjére emeljék magukat. Az Anamé Program szellemisége is ez. 

4. Amikor bátran szembenézel a nehézségekkel 

Ha igazi szellemi úton jársz, ha valós változásokat szeretnél és nem csak képzelődni róla, akkor te is érzed, sőt tudod, hogy szembe kell nézned a nehézségekkel és a kihívásokkal is. Hiszen a fejlődés és a jelenlegi állapotból való kiemelkedés mindig nagy elszántságot és energiabefektetést igényel. Az igazi szellemi út soha nem volt könnyű, semmilyen korban. 

5. Amikor kitartasz

A nehézségek, amikkel a szellemi úton találkozol, mind hozzád tartoznak. Ezek a nehézségek, ellenállások, negatív erők a saját belső világod részei, és ahhoz, hogy kitisztíthasd őket, átmenetileg megmutatják magukat. Ha találkozol velük, akkor örülj, mert az, amit csinálsz, az hatékony! Még ha átmenetileg néha meg is állsz, mégis mindig visszatérsz, mert te is érzed, hogy így érhetsz el valódi eredményt a szellemi úton. 

Gyógyulásom története a vastagbélgyulladásból

Szeretném veletek megosztani a vastagbélgyulladásom gyógyulásának történetét, amin keresztül remélem, még inkább megértitek, hogy nem volt könnyű számomra sem eljutni oda, ahol most vagyok. Bennem is ugyanúgy megjelent az ellenállás, a csalódottság és a kilátástalanság érzése. Sőt, az a kérdés is felmerült bennem, hogy mi van, hogyha nem sikerül elérni azt, amit szeretnék? Benned is megjelent ezek közül bármelyik valaha is? Ha igen, akkor biztos megérted majd, hogy min mentem keresztül, és azt is, hogy nem is különbözünk annyira. Még akkor sem, ha teljesen más élethelyzetben éljük meg ugyanazt. 

Összegörnyedve fetrengtem a padlón, és nem tudtam eldönteni, hogy mi fáj jobban. Az, hogy újra véres hasmenésem volt, ami a vastagbélgyulladás jellemző tünete és óriási fájdalommal jár együtt, vagy az a csalódás, hogy elképzeltem, hogy ebből a betegségből meggyógyulhatok, és van remény, ha minden nap kitartóan gyakorlom a Karma Killer jóga gyakorlatokat. Végtelenül dühös voltam magamra! Hogy is gondolhattam, hogy van remény, amikor tudom jól, hogy ez egy gyógyíthatatlan betegség, aminek a fogságából 10 éves korom óta nem tudok szabadulni. 

A súlyos betegségek miatt megtanultam, hogy a fájdalmat meg lehet szokni, olyannyira, hogy szinte az életem természetes részévé vált. Meg lehet szokni a vérzést és a gyengeséget is. Pont ezért nem is ezek voltak a legrosszabbak, hanem az, amikor egy jobb jövőről ábrándoztam, reméltem és bíztam, majd újra azzal kellett szembesülnöm, hogy nem úgy lett, ahogy elképzeltem. Tudjátok, azt gondoltam, hogy ha minden nap kitartóan gyakorlok, akkor talán nekem is lehet normális életem, meggyógyulhatok. Ehhez képest minden egyes olyan időszak, amikor újra visszajöttek a tünetek, egy vereség volt a számomra. Igaz, hogy egyre hosszabbak voltak a tünetmentes időszakok, de ez sem tudta felülírni a vereség érzését, hiszen ez még mindig nem az a gyógyult állapot volt, amit én elképzeltem magamnak. Ilyenkor vigasztalhatatlan voltam és rám ült a szomorúság és az elkeseredés. Ez arra késztetett, hogy hetekre abbahagyjam a gyakorlást és inkább átadjam magam az elfogadásnak, hogy ez van, ilyen az életem. Inkább elfogadom a betegségeket, mint hogy még egyszer csalódnom kelljen egy-egy reményteli időszakot követően, amikor tünetmentes vagyok. A szellemi vezetőim hiába tanítottak a meditációimban, én túlságosan kemény fejű voltam a tanítás befogadásához, ami így szólt: 

-  “Vannak olyan betegségek is, amik lassacskán egyre jobbá válnak és a végén áll be a gyógyulás. De tudnod kell, hogy vannak olyan betegségek is, és ezek vannak többségben, amik nem lépésről-lépésre válnak tünetmentessé, ezért ilyenkor nem azt éled meg, hogy egyre javul az állapotod. Ezek a betegségek, nem egy egyenes felfelé tartó vonal mentén gyógyulnak, hanem inkább körkörösen. Ilyenkor a tünetek újra és újra visszatérhetnek, mert ahogy rétegről rétegre dolgozol a betegség gyógyításán, egyre közelebb jutsz a gyökerekhez és a kiváltó okhoz. Ez nem azt jelenti, hogy nem gyógyul a betegség, sőt! Ez azt jelenti, hogy a legmélyebb szinten dolgozol magadban és a gyógyulás valódi lesz és tartós. Ilyen betegség a vastagbélgyulladásod is.” 

Visszatekintve igaznak érzem ezeket a szavakat, azonban akkoriban a csalódottság szűrőjén át hallgatva nem jutottak el a szívemig. A fájdalom és a kétségbeesés sokkal hangosabban szólt a fejemben, mint a tanítóim szelíd hangja. Az élet is az ő tanításaikat  igazolta, hiszen a gyógyíthatatlan vastagbélgyulladásnak ma már nyoma sincs. Több, mint két évtizede tökéletesen egészséges vagyok. Soha semmilyen fájdalmam vagy tünetem nem volt ebben az időszakban, pedig ezt megelőzően még a gyógyszerek sem segítettek. 

Mi ösztönzött végül mégis arra, hogy visszatérjek a gyakorláshoz? 

Visszagondolva azt segített igazán, hogy felülkerekedjek ezeken a mélypontokon, hogy számbavettem magamban az érveket és az ellenérveket. Ha nem gyakorlok, akkor is ugyanúgy eltelnek a napok, a hetek és a hónapok az életemből, úgy hogy közben beteg vagyok és feltehetően az is maradok. Ezzel szemben ha gyakorlok, akkor legalább megadom a lehetőséget a változásnak, a fejlődésnek, bármennyit is kell várnom arra a változásra, amiben reménykedek. Azt is megtanultam közben, hogy szeretettel és együttérzéssel forduljak magam felé. Arra jutottam, hogy rendben van az, ha kétségbeesem, sőt rendben van az is, ha reménytelennek érzem a helyzetet, amiben vagyok. Egyáltalán nem kell tökéletesen viselkednem és pláne nem kell megfelelnem senkinek. Csak az az egy dolgom van, hogy minden reggel belevágjak ebbe az óriási kalandba, amit Karma Killer jógának hívnak. 

Ez a hozzáállás segített, így időről időre egyre kevesebbet drámáztam, és egyre kitartóbb és stabilabb lettem. Érdekes volt megtapasztalni, hogy szinte észre se vettem, hogy mikor múltak el pontosan a fájdalmas epizódok. Olyan volt, mintha megfeledkeztem volna arról, hogy valaha is léteztek. Ahogy múlt az idő és kitartóan végeztem a gyakorlatokat minden nap, úgy váltotta fel a jól megszokott gyengeséget is egyfajta titáni erő. Hálás vagyok magamnak, hogy rá tudtam venni magam arra, hogy kitartó legyek és nem adtam fel. 

Felállni a kerekesszékből

Ja igen, a titáni erő! Szeretnék tisztázni egy félreértést ezzel kapcsolatban is, mielőtt bárki is valamiféle szuperhős szerepbe képzelne engem ezzel kapcsolatban. Mert azt gondolhatod, hogy meggyógyultam és egyből erős is lettem, igaz? Nem, nem igaz! És erre a következő történet elég jól rá is világít, hogy milyen gyenge voltam és mennyit kellett tanulnom a szeretetteljes kapcsolatról önmagammal. 

-  “Gyerünk már, nem lehetsz ilyen béna!” 

Ez volt az egyik biztatás magam felé – és ez még az egyik legkedvesebb volt a sok közül. Azért szorultam biztatásra, mert nehezen ment a járás. Éppen a Buddhista Főiskolára tartottam, ahová jóga szakra jártam. A metrómegállótól, ahol leszálltam, az iskola 10 perc gyalog. Másoknak, de nekem 50 perc. Végtelenül szégyelltem magam, hogy csak ennyi telik tőlem más normális emberekhez képest. A legrosszabb az volt, és ilyenkor akadtam ki csak úgy igazán, amikor leesett a hó. Az 50 perces sétám, ami amúgy is maga volt a pokol a számomra, még hosszabbra nyúlt és még több erőfeszítést igényelt tőlem. A bokáig érő hóban ugyanis minden lépésnél belesüppedt a lábam a hóba, amit nagy nehézségek árán tudtam csak újra megemelni, míg végül a következő lépésnél újra belesüllyedt és így tovább. Az idő ilyenkor végtelenre nyúlt és kilátástalannak érződött, hogy valaha is odaérek a főiskolára. A legtöbbször mire beértem, az órámnak is vége lett, ami még egy óriási pofont jelentett a számomra. Ezután az eset után is ugyanarra a “bölcs” elhatározásra jutottam, hogy abbahagyom a Karma Killer jóga gyakorlatokat. Nem érnek semmit! Hiszen képtelen vagyok még egy 10 perces utat is normális emberi tempóban megtenni. Kevesebbnek éreztem magamat és legszívesebben elsüllyedtem volna a föld alá is. Ilyen alap dolog, mint a járás, ami másnak könnyen megy, nekem meg még a gyakorlás és az extra erőfeszítések ellenére sem? Sírtam dühömben. 

Szerencsére ez alkalommal pár napra rá megjött az eszem és ráébredtem, hogy rossz úton járok. Ráébredtem, hogy sosem érdemes másokhoz mérni magamat, hiszen azok a diáktársaim akik 10 perc alatt tették meg azt az utat nem ültek kerekesszékben 2 hónappal azelőtt. Milyen nagyszerű lenne, ha meg tudnám ünnepelni inkább azt, hogy egyáltalán képes vagyok járni, ami igazán nagy előrelépés volt a kerekesszékhez képest. Arra is rájöttem, hogy a gyakorlatoknak igenis van értelme, hiszen hozzásegítettek mindehhez. Ráadásul mindezek az élmények segítenek abban is, hogy megértsem azokat, akik bár tudják, hogy milyen óriási eredményeket értek el, mégis türelmetlenek, mert nem magukhoz mérik magukat, hanem az átlaghoz, még akkor is, ha ők maguk nem egy átlagos helyzetből vagy átlagos állapotból indultak. Nos, ha esetleg nem találkoztunk volna, neked írom, hogy a járás azóta remekül megy, olyannyira, hogy ma már senki meg nem mondaná, hogy valaha is kerekesszékben ültem. 

Külön adalék még ehhez a két történethez, hogy jó ideje már kihagyás nélkül, minden nap gyakorolok. 2012 óta nem voltam beteg, még náthás sem. Ez azért nagy ajándék a számomra, mert az immunrendszer működését gyengítő gyógyszereket szedek a vesetranszplantációm miatt. Elértem, amit akartam tehát, meggyógyultam és egészségben élek, de hogy könnyű volt-e az ide vezető út? Nem! Sőt, még most is dühös vagyok, ha felidézem, hogy milyen érzés volt keresztülmenni mindezeken. Ennek ellenére megérte? Igen, maximálisan. S bár dühös vagyok, ugyanakkor ma már hálás is, hiszen mindezek a tapasztalások formáltak azzá, aki vagyok, és ezek tették lehetővé, hogy kapcsolódjunk egymáshoz valamilyen módon. 

A több évtizedes gyakorlás során lehetőségem volt megfigyelni a belső folyamataimat, és az egyik legértékesebb tanulságom az, hogy az ellenállás mindig akkor jelentkezik a legerősebben, amikor közel van az áttörés lehetősége. Amikor közel van az az eredmény, amit szeretnénk elérni, vagy mondhatjuk úgy is, hogy hajnal előtt van a legsötétebb. 

Kialakítottam egy szokást, ami mostanra teljesen automatikussá vált bennem. Valahányszor egy negatív gondolat vagy érzés szeretne megtelepedni rajtam és elhitetni velem, hogy nincs értelme az erőfeszítéseimnek, amiket a fejlődés irányába teszek, akkor elkezdek beszélni magamban az ellenálláshoz. 

-  Látlak téged! Látom, hogy meg vagy ijedve, azért mutatod ilyen nagynak magad. Félsz, hogy közel járok ahhoz, hogy elérjem, amit kitűztem magamnak és akkor nem lesz rád szükségem többé? Hogy akkor végképp elbúcsúzunk egymástól? Tudd, hogy ezen az úton fogok járni, amíg csak élek, a fejlődés útján! Úgyhogy köszönöm, hogy megpróbálsz engem, hogy mennyire vagyok kitartó, de légy nyugodt. Kitartó vagyok! Köszönöm, hogy mutatod az utat nekem azzal, hogy ilyenkor felerősíted és nagyobbnak mutatod magad, mint amekkorra valójában vagy, mert tudom, hogy ezzel egy ajtót akarsz eltakarni előlem. Azt az ajtót, ami arra a célra nyílik, amit el akarok érni. Úgyhogy továbbmegyek és köszönöm a munkádat. 

Valahányszor észreveszem az ellenállást, mindig erőt merítek a jelenlétéből, hiszen nincsen erősebb jelzőfény a számomra, mint ő. Tudom, hogy minél erősebben jelentkezik, annál inkább érdemes kitartani, mert jó az irány! 

De mik is ezek a Karma Killer jógagyakorlatok, amikről ennyit beszélek? A gyakorlásomnak van egy olyan része, amit én magam is és rajtam kívül még sok-sok ember szerte a világon nap mint nap végez. A következő alkalommal szeretném ezeket a gyakorlatokat megosztani veled és mesélek neked a jótékony hatásukról is.   

Persze ha úgy döntesz, hogy már most leküzdöd az ellenállásodat és szeretnél azonnal beleállni a gyakorlásba, akkor nézd meg az Anamé órarendet, válassz magadnak egyéni vagy csoportos órát, és kezdd el te is a csakráid tisztítását. Ha kezdő jógát keresel, akkor is nyugodtan kipróbálhatod, ráadásul csakratisztító és -töltő karkötők, energetizált vizek és hanganyagok is támogatják a fejlődésedet. Pesti jógastúdiónkban már személyesen is résztvehetsz egyéni jógaórán, és ha bizonytalan vagy, hogy hogyan vágj bele, akkor kérj egy első konzultációt!

Szeretettel,

Balázs Valéria Anamé