Jól emlékszem a jelenetre 2015-ben, mert annyira sokkolt. A villamoson bénáztam a telefonommal, ami már jó ideje kitartóan csörgött. Nagy küszködés után aztán végre előrántottam a táskám egy eldugott szegletéből, és mindenre számítottam, amikor felvettem, csak erre nem.
– A TV2-től érdeklődnék, hogy tudna-e jönni hozzánk a reggeli műsorba. Szívesen készítenénk önnel egy rövid interjút.
Máig nem tudom, hogy a műsor szerkesztősége honnan szerzett rólam tudomást, igaz, nem is kérdeztem, egyszerűen csak elfogadtam a lehetőséget, amit az élet adott. Arra tudok csak gondolni, hogy ugyanúgy mehetett híre, mint ahogy a gyakorlók körében: ajánlás révén. Abban az időben a történetem miatt egyre többen és többen lettek kíváncsiak az Anamé Programra, ugyanis a zárójelentéseimből bizonyíthatóan látszott, hogy a gyógyíthatatlan betegségekből való gyógyulás valódi.
1996-ban vesetranszplantáción estem át, amiért végtelenül hálás vagyok. Nagyon nagyra tartom az orvosok munkásságát. A vesetranszplantációt soha nem titkoltam, több velem készült interjúban is beszéltem róla, sőt még a Karma Killer című önéletrajzi könyvemben is írtam róla. A transzplantáció megoldást jelentett a veseelégtelenségre, ám a többi gyógyíthathatatlan betegségre nem jelentett gyógymódot.
Jogosan merülhet fel benned a kérdés, hogy mi történt itt? 1996-ban még jártányi erőm sincs, és bár túl vagyok egy vese transzplantáción, azt leszámítva alig van olyan szervem, ami egészséges lenne. Aztán egyszer csak megjelenek 2015-ben kirobbanó energiával és egészségesen a tévé képernyőjén. Mit történt? Hol voltam a két időpont között? Lehetek veled egészen őszinte?
Ellenállásban voltam. Sokszor!
Persze nem valamiféle ellenállási mozgalomban, hanem a fejlődésnek akartam ellenállni. Annak a gyökeres átalakulásnak, amit valójában kerestem, hiszen az életem minden volt, csak nem ideális vagy tökéletes. Úgy akartam változást, hogy közben ne nagyon változzon semmi, azaz semmilyen kellemetlenségem ne származzon belőle. Nem akartam tudomásul venni azt, hogyha változni akarok, akkor az nem az én szabálykönyvem vagy elvárásaim szerint fog végbemenni, hanem úgy, ahogy az emberi test és lélek univerzális szabályai diktálják. Ezt az árat nem akartam megfizetni akkoriban.
Röviden összefoglalva úgy is mondhatnám, hogy volt még mit fejlődnöm az alázat terén. Azt gondoltam, hogy én diktálhatom a természet törvényeit, és a gyógyulásom tekintetében én alakíthatom őket úgy, ahogy nekem tetszik.
Nézzük röviden, hogy mik voltak az elvárásaim akkoriban:
- Minden fizikai probléma azonnal, tisztulási tünetek nélkül múljon el! A Karma Killer jóga gyakorlásának hatására minden súlyos betegségem múljon el, mégpedig úgy, hogy egyből érzem a javulást. Aztán utána legyek egyre jobban és jobban, míg végül teljesen meggyógyulok.
- A lelki fájdalmak és a negatív minták úgy gyógyuljanak meg, hogy közben nem változik semmi! Gyógyuljanak meg, hogy közben nem érzem meg, hogy mi volt belül, és nem jönnek mozgásba a fájdalmas emlékek, miközben kitisztulnak, vagyis nem lássak rá, ne érezzek semmit. Egyszerűen csak múljon el a lelki fájdalom úgy, mintha bevennék egy fájdalomcsillapítót.
- Új, szeretetalapú világkép, de a régit azért nem engedem el! Ne kelljen szembesülni az elavult, félelemalapú világképemmel és hiedelemrendszeremmel. Ne kelljen azt mondanom, hogy “nem hiszek benned, hanem a szeretet és a fejlődést választom.” Ne kérdőjeleződjön meg a világképem alapja és az, ahogyan eddig gondolkodtam, mert az túlságosan bizonytalanná tenné a régi, jól megszokott kis világomat. Ehelyett régi világképemet megtartva természetesen már az első gyakorlást követően múljanak el a negatív gondolataim, lássam pozitívan a világot, legyen óriási hitem, és nőjön a teremtő erőm is, természetesen.
Összefoglalva, úgy változzon meg minden, hogy közben nem változik meg semmi! Ne kelljen átélnem a változás kényelmetlenséget, maradjon úgy minden a kis világomban, ahogy van, de természetesen úgy, hogy azért a pozitív változás végbemegy.
Dolgozott bennem az ellenállás, ezért akkoriban azt gondoltam, hogy ha ezek a pontok nem teljesülnek, akkor abba kell hagyni a gyakorlást, hiszen nem működik! Sőt káros, hiszen nem teljesül az, amit elképzeltem, azaz csak akadályoz abban, hogy elérjem a céljaimat.
Te voltál már ellenállásban? Volt már úgy, hogy például edzés helyett inkább rendeltél egy pizzát és nézted a Netflixet? Vagy ha velünk gyakorolsz és a Karma Killer jóga gyakorlatait végzed, volt már olyan érzésed, hogy kizárt dolog, hogy még egyszer felemeled a karod, ha az oktató azt kéri? Hogy soha, de soha, de soha többet?
Ha egy kicsit is magadra ismertél, akkor olvass tovább, mert amit most leírok, az számodra is tanulságos lehet, ahogy nekem is az volt.
“Neked könnyű, mert te Anamé vagy!”
Bár már több éve volt, de tisztán emlékszem rá most is, amikor egyik nagyobb teltházas kurzus során, ahol több, mint 100-an voltunk az Anamé Program akkori nagytermében, épp az egyik gyakorlónk kérdésére válaszoltam, amire ő elrévedve csak ennyit felelt: “Könnyű neked, mert te vagy Anamé!”
Nagyon meghökkentett a reakciója, hiszen soha nem állítottam magamról, hogy Marvel képregényhős lennék szuperképességekkel. Sőt, a Karma Killer című könyvem, ami nem mellesleg igaz történet, pont arról szól, hogy életeken át hányszor nyúltam mindig mellé. Hogy hányszor nem sikerül, és hányszor próbálom újra.
Egészen őszintén és minden önirónia nélkül elmondhatom, hogy sikerült egy olyan könyvet megírnom, aminek a legbénább szereplője én magam vagyok. Szerintem sokan, miközben olvastátok a könyvet, fogtátok a fejeteket, hogy “Jaj ezt ne csináld, légyszi csak ezt ne! Ebből még baj lehet, ebből még probléma lesz! Majd nézd meg a következő életedet!”
Ez a csetlés-botlás elég messze áll attól, hogy piedesztálra emeljem magam, azt gondolom. Így az egyenlő esélyekből kindulva erősen elgondolkoztam azon is, hogy vajon melyik része volt könnyű nekem ebben az életben.
Súlyosan bántalmazó családba születni csípőficammal, torzult gerinccel és csigolyákkal? A ciszták, a miómák, az asztma, a vérző vastagbélgyulladás, az autoimmun betegség? Hajléktalannak lenni a veseelégtelenség végső stádiumában? A 11 műtéti vágás a hasamon? A sérvek, vagy esetleg a magas vérnyomás? A töménytelen mennyiségű gyógyszer, amit születésem óta a mellékhatásokkal együtt beszedtem? Visszajönni a klinikai halálból? Kerekesszékben lenni? Vagy az, hogy csaknem elveszítettem a látásomat, és hogy évekig egy gép tartott életben?
Igaz, mindez persze azelőtt történt, hogy elkezdtem volna kidolgozni a Karma Killer jóga gyakorlatait és az Anamé Programot, így mire találkozhattunk egymással az Anamé Program jógaóráin, már nyoma sem volt a betegségeknek és a lelki fájdalmaknak, mert addigra a csakrák tisztításával kioldottam ezeket a nehézségeket az életemből. De ahogy nektek is, nekem is ugyanúgy végig kellett járnom azt az utat, ami idáig vezetett engem.
Azon a kurzuson ez az őszinte, és a legnagyobb jó indulatból fakadó megjegyzés ébresztett rá arra, hogy valószínűleg rosszul kommunikálok, és ez a rossz kommunikáció éket ver közém és közétek. Bár eddig nem találtam a módját, hogyan javíthatnék ezen, de úgy érzem, hogy az Anamé Életmódblogon keresztül egy picit többet át tudok adni abból, ami vagyok. Ti hogy érzitek, sikerül?
A kurzusaimon és könyveimben is szoktam beszélni nektek a tisztulási tüneteimről, az ellenállásomról és s személyes nehézségeimről, amiken a fejlődésem során keresztül mentem, de mintha ezt nehezen hallanátok meg. Ez az Anamé Program titkos története. Nem azért, mert titokban tartjuk, hanem azért, mert nem szeretnétek tudomást venni róla. Megértem, mert mindig könnyebb a pozitív tündérmeséket észrevenni, mintha nehézségek nélkül lehetne eredményeket elérni.
Én viszont nem szeretnék mesebeli figura lenni a szemetekben, hiszen egyek vagyunk és összetartozunk, és közösen haladunk a fejlődés útján. Nekem ti vagytok a családom, ti vagytok azok, akik a legközelebb állnak hozzám. Ezért is szeretném megosztani veletek a legnagyobb ellenállással teli időszakot az életemből, amikor még a gyakorlást is majdnem abbahagytam egy időre. Igen, jól olvastad!
Miért akartam abbahagyni a Karma Killer jógagyakorlatokat?
Mert nem volt könnyű szembenézni a fájdalommal. Leírni is szégyellem, annyira ostobának tűnik így visszagondolva, de azért megosztom veletek mégis, hogy milyen megoldásra jutottam. Kitaláltam, hogy nem fogok a fájdalmas múltbéli dolgokra gondolni, vagyok én olyan tudatos, és ha mégis feljönnek, akkor majd elterelem valahogy a figyelmemet róluk.
Mert igen, a csakrák tisztítása során felszínre kerültek olyan érzelmi emlékek a súlyosan bántalmazó gyerekkoromból, amiken egyszer is elég volt átmenni, nemhogy újra megérezni, amit akkor átéltem. Sokszor nem is volt hozzá emlékkép, hanem a lelki fájdalom szinte a semmiből jött és pár napra teljesen elborított, de aztán ugyanúgy eltűnt a semmibe, ahogy jött. Akkora változást akkor nem érzékeltem, az ellenállást azonban igen, ami egyrészt úgy nyilvánult meg, hogy elkezdtem veszekedni a szellemi vezetőmmel, Thot-tal. (Róla részletesebben is olvashatsz egy korábbi bejegyzésemben.) Egyenesen meg voltam sértődve, hiszen nem hiányzott nekem ez az egész! Nem volt elég a rettenetes gyerekkor, de még éljem is újra?!
Akkoriban az egóm az ellenállással szövetkezve kitalálta, hogy nekem különleges bánásmód jár, és én emiatt akár a lélek gyógyulásának mindenkire vonatkozó univerzális szabályai alól is mentesülhetek. Így fel is mentettem magam. A minimumra csökkentettem, szinte abbahagytam a gyakorlást. Nagyon meg voltam elégedve magammal, hogy milyen jól kitoltam a szellemi világgal, és milyen szuperjó megoldást találtam magamnak.
És igen, szabad emberként valóban azt csináltam, amit akartam, éltem a hétköznapi életemet, pár percre csökkentettem a Karma Killer jóga gyakorlását, kihagytam napokat, akár egy hetet is néha... A minimalizálással úgy éreztem, hogy megoldottam a gondokat, így nyugtom lesz és boldogan élhetek, nem kell szembenéznem a múlt fájdalmaival és a lelki problémákkal.
Később már pszichológusként ugyanúgy ráláttam arra, hogy a lélek szabályai bizony ezek, és a sikeres, akár hosszú évekig tartó pszichoterápiás kezelések során is ugyanúgy felszínre jöhetnek a fájdalmak. Pszichológusként azt is tudtam, hogy egyetlen fájdalommentes módszer létezik: ha valaki olyan nagy mennyiségű gyógyszert szed folyamatosan, ami teljesen eltompítja a lelki működést, és ezzel a saját életét, emberi kapcsolatait és a boldogságra való képességét is. Hiába tudtam, hogy ha a fájdalmak felszínre jönnek, az csak a hatékonyságát bizonyítja a Karma Killer jóga gyakorlatoknak, ellenállásban voltam. Ahol az ember nem a józan eszére hallgat, hanem az ellenállás szirén énekére, ami azt duruzsolja, hogy “Ha valami néha fáj és nehéz, akkor hagyd abba nyugodtan, tudok jobbat! Vagy még jobb, ne csinálj semmit! Az lesz a tuti, aztán majd valahogy megoldódik magától.” Ez utóbbi igaz is, valahogy mindig megoldódik, csak éppen nagyon nem mindegy, hogy hogyan.
Szóva immár “szabad” emberként férjhez mentem 1999-ben, és hidd el, őszintén megdöbbentem, amikor felfigyeltem a régi minták ismétlődésére. Tisztán emlékszem a napra, amikor végül szembesültem azzal, hogy van, amit nem lehet csak úgy az asztal alá söpörni, mert így vagy úgy, de végül szembesülünk vele.
Fuldoklok a sírástól. Remeg az egész testem. Az akkori férjem ököllel veri a kulcsra zárt ajtót, ami mögött elrejtőztem, és közben ordít velem. Ugyanúgy átkoz engem, ahogy gyerekkoromban átkoztak a szüleim. Hogyan is juthathattam idáig? Hogyan lehetséges az, hogy ez újra megtörténik? 18 évesen elmenekültem otthonról, hogy megszabaduljak ettől a lelki fájdalomtól. Sőt még a Karma Killer jógagyakorlataimat is lecsökkentettem, amikor felhozták a régi, gyerekkori emlékeket és velük együtt az érzelmi fájdalmakat. Miért tartok akkor megint itt?
A házasságom bántalmazó kapcsolat volt, ezért napi szinten élhettem át mindazt, amit annak idején nem akartam közel engedni magamhoz a tisztulási tünetek formájában. Lehet, hogy szabad embernek képzeltem magam, az ismétlődő negatív lelki mintáktól azonban nem voltam szabad. Végleg megtanultam a leckét, hogy vagy gyakorlással oldom ki magamból a negatív mintáim karmikus lenyomatát, vagy megúszhatom a gyakorlást és ezzel együtt a tisztulási tüneteket, ám ezzel vállalom, hogy hosszú évekig, akár életem végéig újra és újra elszenvedem a negatív mintákat.
Mert szellemi törvényszerűség az, hogy ami ott van belül karmikus lenyomat formájában, azt vagy teremtőként aktívan kitisztítod magadból, vagy passzívan elszenveded, sodródva az életed ismétlődő mintái között.
A gyakorlást választottam, és ezeket a negatív mintákat később, sok gyakorlást és lelki tisztulást követően sikerült végleg kioldani magamból. És hogy honnan tudom, hogy sikerült? Onnan, hogy megszűnt az ismétlődő negatív minta. Boldog vagyok, és pont olyan szeretetben élek, amiről régen csak ábrándozni mertem.
A spontán kriya nem kundalini szindróma és nem epilepsziás roham!
Még valami kiváltotta belőlem az ellenállást, amiről szeretnék írni nektek. Az ismeretlentől való félelem.
Volt egy olyan elvárás is bennem, hogy lehetőleg ne találkozzak semmiféle új dologgal. Mint sokan mások, én is szerettem volna az ismerős keretek között maradni. Abba persze nem gondoltam bele, hogy ezek között a keretek között vannak a lelki problémáim és a gyógyíthatatlan betegségeim is. Ma visszanézve nem is értem, miért féltem annyira az új és ismeretlen dolgoktól, hiszen szemmel láthatóan nem hozott megoldást az, ahogyan akkor éltem, és ahogyan a dolgokhoz viszonyultam. Hogyan is gondolhattam, hogy újdonságok nélkül bármiféle változást érhetek el?
Az egyik legdöbbenetesebb újdonság az volt, amikor a testem spontán elkezdett mozogni. S bár előtte már sokat olvastam a jóga szakirodalomban a spontán kriya jelenségéről, vagyis arról, amikor az embernek magától megmozdulhat a teste a gyakorlás során, de amikor velem történt meg, akkor mégsem tudtam mire vélni.
Hát ez meg micsoda? Mi ütött belém? Eddig csak mozgáskorlátozott haldokló voltam, most meg már ezen felül ráadásul még ide-oda ringatózom és tekergek a földön! - Minden rendben van! - hallottam az egyik szellemi vezetőm, Thot, azaz Poo-Tar hangját.
Első gondolataim az élmény hatására ezek voltak: Egy láthatatlan erő ringat, és közben egy láthatatlan alak beszél hozzám. Megőrültem volna? Talán mégsem. Hiszen az kiderült volna a terápiás alkalmakon.
Ugyanis ebben az időben pszichológushoz jártam, aki szerint nemcsak, hogy tökéletesen rendben voltak, de azt mondta, örüljek neki, hogy a tudatalattim ennyire élő és aktív. Ezen felül egy igazi kis könyvmoly voltam, azaz okostojás fajta, aki addig nem nyugszik meg, ameddig minden forrásnak utána nem olvas. Így azon túl, hogy rendszeresen jártam pszichológushoz, aki folyamatosan visszaigazolta, hogy minden rendben van velem, még mélyebben beleástam magam a jóga és pszichológia szakirodalmába a spontán mozgások kapcsán, hogy jobban megérthessem a tudatalattit. Sőt 2004-ben pszichológusként diplomáztam és pszichológusként dolgoztam évekig az egészségügyben. Tudtad, hogy Carl Jung részletesen ír a spontán kriya jelenségről? Az emlékek, álmok, gondolatok című önéletrajzi könyvében beszámol arról, hogy ez vele is megtörtént, és ez valóban annak a jele, hogy az ember fejlődik a tudatosság útján.
Poo-Tar is megerősítette azt, amire a kutatásaim során jutottam, hiszen így folytatta:
- Bár ez a mozgás nem akaratlagos és te úgy éled meg, hogy a tested magától végzi, de tudd, hogy érted dolgozik. Pont olyan mozgásokat végez a tested, amelyek abban segítenek, hogy az energiablokkjaid kioldódjanak. Így született a jóga több ezer éve. Egy magasabb energiaszintet elérve a szellemi törvényszerűségnek megfelelően kioldódnak azok a gátló tényezők, amelyek visszatarthatnának a magasabb energiaszint megtapasztalásától. Ez testi szinten spontán mozgás formájában jelenik meg, amit nem a tudatos éned indít el, hanem a magasabb lényed, akivel kapcsolatba kerültél. Az, aki pontosan tudja, hogyan oldja ki az energia blokkokat szeretetteljes mozdulatokon keresztül, minden egyes csakra szintjén.
Az emberek több ezer évvel ezelőtt is megfigyelték ezeket a mozgásokat azoknál, akik magasabb energiaszintre léptek, és annak is tanúi voltak, hogy ezek az emberek békésebbek, nyugodtabbak, képesek a figyelmüket jobban összpontosítani és több energiájuk van. Ezért elkezdték lemásolni ezeket a mozdulatokat. Ezek a mozdulatok voltak a jóga testtartások elődei. Amikor a gyakorlatok hatására magától mozog a tested, akkor csupán visszanyúlsz ehhez a forráshoz. Olyan mozgásokat végzel ilyenkor, amelyek támogatják a fejlődésedet, még akkor is, ha ezeket a mozgásokat nem akaratlagosan indítottad el.
Ugyanakkor tökéletesen megértem azt is, hogy ha valaki nem pszichológus, nem képzett jógaoktató és nem ismeri a jóga és a pszichológia spontán kriyára vonatkozó szakirodalmát, akkor nem tudja mire vélni azt, ami ilyenkor történik vele.
Az ismeretlennel szembesülve pedig sokszor felüti a fejét az értetlenség vagy a félelem. Ezt tapasztalta meg egy kedves gyakorlónk is, Nagy Ani, aki több évtizedes tapasztalattal jelenleg is az egészségügyben dolgozik, a vörös zónában. Sőt saját blogja is van, ami nagyon tanulságos és egyben mulattató. Ő mesélte, hogy megkereste őt egy felháborodott és félreinformált hölgy, hogy a gyakorlástól epilepsziát kapott. Ani rákérdezett arra, hogy van-e erről orvosi diagnózisa. A hölgy erre így felelt:
- Orvosi diagnózisom nincs, mert elmentem az orvoshoz, sőt egy agysebészhez is, és a vizsgálatok kimutatták hogy tökéletesen egészséges vagyok.
Honnan akkor a meggyőződés?
Manapság mindenki a netről tájékozódik, és mindannyian tudjuk, hogy a neten nemcsak a szakértők nyilatkoznak, hanem lényegében bárki véleményt alkothat attól függetlenül, hogy mennyire ért vagy nem ért egy témához. Ráadásul a fórumokon, közösségi felületeken a hozzászólások sem feltétlenül jószándékúak, objektívek és pártatlanok.
Az említett hölgy a gyakorlás hatására nyilván megtapasztalta azt a jelenséget, amit a jóga szakirodalmában spontán kriyának hívnak, azaz a teste magától megmozdult. Ám ahogy írtam is, ez nem okoz betegséget, de még kundalini szindrómát sem. Ezek az akaratlan, önindított mozgások mindig is jelen voltak a szellemi fejlődés során, és nemcsak a Karma Killer jógára és az Anamé Programra jellemzőek, hanem a tradicionális jógára és a kundalini jógára is. Ennek oka, hogy ez egy általános jelenség, ami nem egy bizonyos jógarendszerhez, sőt még csak nem is feltétlenül a jógához köthető, hanem az energiatest átalakulásához és fejlődéséhez. Az, hogy ezek az önindított mozgások az Anamé Program Karma Killer jógagyakorlatainak hatására is megjelenhetnek azt mutatja, hogy a módszer hatékony, és bár nem tradicionális jógamódszer, ettől függetlenül képes magasabb energiaszintre emelni, ahol ez a mozgás megjelenik. Ha érdekel ez a téma, főleg angol nyelven találsz róla hiteles forrásokat. A blogbejegyzés végén adok is néhány ajánlást, ha szeretnél bővebben utánaolvasni.
Mi a hiteles forrás? Mi az, amiben bízhatunk?
Pszichológusként nagyon sok tapasztalatom van a tudományos szakirodalommal kapcsolatban. Az első alaptétel az, hogy a hiteles információ sosem lehet félelem vagy gyűlöletkeltő. A tények nem az érzelmek, és főleg nem a negatív érzelmek nyelvén beszélnek. Ha valahol sok a gyűlölet, a rosszindulat, akkor valószínűleg éppen manipulálnak. Pszichológusként azt is tudom, hogy ilyenkor az érzelmi agy kapcsol be. Az agyunknak ugyanis külön területe felelős az érzelmek feldolgozásáért és az objektív adatok feldolgozásáért. Más-más terület válik aktívvá. Onnan tudod megállapítani tehát, hogy éppen manipulálnak, ha bizonyosság helyett a félelem kerít a hatalmába, mivel ilyenkor semmilyen alátámasztott adatot nem kapsz, csak megalapozatlan félinformációkat. Józannak maradni elméletben könnyű, a gyakorlatban azonban sajnos mindig sokkal érdekesebb lesz egy szaftos, rosszindulatú pletyka, mint egy szakszerű, objektív leírás. Előbb kelti fel az érdeklődésünket.
A hölgy bizonyára olvashatott valamit a neten, aminek hatására bekapcsolt az érzelmekért felelős központ, ami felülírta még az orvosi szakvéleményt és a vizsgálati eredményeket is, ami alapján ugye tökéletesen egészséges volt. A negatív érzelmek lehúzó ereje nagyon erős tud lenni, és képes elhomályosítani még az ember ítélőképességét is.
Én hiszek abban, hogy az igazság mindig utat talál magának, azonban azzal is tisztában vagyok, hogy a félelemnek milyen ereje van, és hogy milyen könnyen el lehet benne veszni. Ezért javaslom, hogy minden nap tegyetek magatokért, és emeljétek magatokat. Hiszek abban, hiszen megtapasztaltam, hogy a szeretetetalapú világkép és a rendszeres gyakorlás magasabb energiaszintre emel, ahol a manipuláció és a gyűlölködés erejét veszti.
A Dalai láma orvosainak elismerése
Az egyik leghitelesebb forrás természetesen a saját tapasztalat, amikor már nem elhiszel valamit, hanem tudod, mert megtapasztaltad.
Számomra ezért is volt óriási megtiszteltetés, amikor 2017-ben felkértek, hogy meghívott előadóként vegyek részt a dalai láma orvosainak előadásán. Ott lehetőségem volt beszélni a spontán kriyáról, és bemutatni azt a filmet, amit erről készítettünk és moziban is levetítettünk.
A film megmutatja ezeket az akaratlan mozgásokat, és interjút is készítettünk azokkal az emberekkel, akik ezt a mozgást átéltek. Mindannyian jól vannak mind a mai napig, és szeretetteljes támogatásként élték meg, amit megtapasztaltak. A terveim között szerepel, hogy ezt a filmet valamelyik csatornánkon mindenki által elérhetővé tegyük.
Az előadás és a film is nagyon felkeltette a dalai láma orvosainak figyelmét, így a rendezvényt követően egy külön alkalommal is találkoztunk. Ezen a találkozón aztán lelkes eszmét cseréltünk erről a jelenségről és az Anamé Program Karma Killer jógagyakorlatainak energetikai hatásáról. Nagy megtiszteltetés volt a számomra, hogy a beszélgetés végén elismerésüket fejezték ki az Anamé Program módszeréről.
A szakirodalom olvasása hasznos, de ha a gyakorlatban nem tapasztaltam volna meg, hogy a spontán kriya valóban segíti a test regenerációját és a lelki fájdalmak begyógyulását, és hozzásegít a magasabb energiaszinthez, akkor az csak elmélet maradt volna, amit az ember vagy elhisz vagy nem.
A rendszeres gyakorlást mellett ezek a mozgások is segítettek és támogattak abban, hogy jelenleg is tökéletesen egészségesen és boldogan élhessek.
Zárásként először is hálásan köszönöm, hogy elolvastad ezt a blogbejegyzést, nagyon sokat jelent a számomra! Másrészt nehogy az gondold, hogy ezeken kívül nem tapasztaltam meg az ellenállásnak több fajtáját is is! Amit ebben az Anamé életmódbejegyzésben leírtam, az csak egy nagyon kis része volt a folyamatnak, amin az évek során keresztülmentem.
Azért is szeretném megosztani ezeket, hogy lássátok, hogy amit elértem, nem azért történt, mert ügyesebb vagy okosabb vagyok mint ti, vagy bárki más, hanem azért, mert mindig újrakezdtem a gyakorlást, valahányszor kiábrándultságomban abba akartam hagyni.
Ha érdekel benneteket, akkor szívesen megosztom veletek egy következő alkalommal, hogy hogyan éltem meg a csalódottságot, amikor hamis képet dédelgettem magamban a gyógyulás folyamatáról, és arról is, hogy milyen további szuper kifogásokat találtam, amikor nem volt kedvem folytatni a gyakorlást. Téged érdekelne? Írd meg kommentben, ha igen!
Két hét múlva viszont egy kicsit könnyedebb témával, az étkezéssel folytatnám, mert többen kértétek tőlem recepteket, úgyhogy most azokat kezdtem el rendszerezni nektek.
Szeretettel,
Balázs Valéria Anamé
Ajánlott források:
- G. Jung: Emlékek, álmok, gondolatok
Taraspringett.com
Psychology Wiki
